1880-1930-as évek Szerkesztés
Mikor a “milkshake” kifejezést először használták nyomtatásban 1885-ben, a milkshake egy alkoholos whiskey ital volt, amit úgy írtak le, mint egy “erős, egészséges tojáslikőr típusú ital, tojással, whiskyvel, stb., amelyet tonikként és élvezetként is szolgáltak”. 1900-ra azonban a kifejezés már “csokoládé-, eper- vagy vaníliasziruppal készült egészséges italokra” utalt. Az “1900-as évek elején az emberek már az új finomságot kérték, gyakran fagylalttal”. Az 1930-as évekre a milkshake népszerű ital volt a malátaboltokban, amelyek “a korszak tipikus szódakútjai voltak … amelyeket a diákok találkozóhelyként vagy törzshelyként használtak.”
Az elektromos turmixgép, a malátás tejitalok és a milkshake-ek története összefügg egymással. Az elektromos turmixgépek széles körű elterjedése előtt a turmix típusú italok inkább a tojáslikőrhöz hasonlítottak, vagy zúzott jég és tej, cukor és ízesítők kézzel rázott keveréke voltak. A Hamilton Beach 1910-ben mutatta be a Cyclone italkeverőjét, amelyet széles körben használtak a szódakutaknál.
A Hamilton Beach kivitel, a motorral a tetején, továbbra is a legelterjedtebb turmixgépfajta. 1922-ben Steven Poplawski feltalálta az alsó motoros turmixgépet, amelyet néha turmixok készítésére használnak. A turmixgép feltalálásával a turmixok kezdték el nyerni modern, felvert, levegőztetett és habosított formájukat.
A malátás tejpor felhasználását a turmixokban a chicagói Walgreens drogérialánc népszerűsítette az Egyesült Államokban. A malátás tejport – amely párolt tej, malátázott árpa és búzaliszt keveréke – William Horlick találta fel 1897-ben, hogy könnyen emészthető, helyreállító egészségügyi italként használhassa fogyatékkal élők és gyermekek számára, valamint csecsemőtáplálékként. Az egészséges emberek azonban hamarosan már csak az íze miatt isznak malátás tejből készült italokat, és a tejet, csokoládészirupot és malátaport tartalmazó malátás tejitalok az üdítőital-kutak szokásos kínálatává váltak. 1922-ben a Walgreens alkalmazottja, Ivar “Pop” Coulson úgy készített turmixot, hogy két gombóc vaníliafagylaltot adott a szokásos malátás tejital receptjéhez. Ezt a tételt “Horlick’s Malted Milk” néven a Walgreen drogéria-lánc a csokoládés tejes turmix részeként mutatta be, amely maga is “malted” vagy “malted” néven vált ismertté, és az egyik legnépszerűbb szódakút ital lett.
A tejes turmixok automatizálása az 1930-as években fejlődött ki, miután a freonhűtéses hűtőszekrények feltalálása biztonságos és megbízható módot biztosított a fagylalt automatikus elkészítésére és adagolására. 1936-ban Earl Prince feltaláló a freonhűtéses automata fagylaltgép alapkoncepcióját felhasználva fejlesztette ki a Multimixert, egy “öthengeres keverőt, amely egyszerre öt turmixot tudott készíteni, mindezt automatikusan, és egy kar meghúzásával adagolta őket a várakozó papírpoharakba.”
Az 1930-as évek végén több újságcikkből is kiderül, hogy a fagylaltos kifejezést a fagylaltból készült turmixokra használták. A marylandi Denton Journal 1937-ben azt írta, hogy “A ‘fagyos’ turmixhoz adjon hozzá egy csipetnyi kedvenc fagylaltját”. 1939-ben az ohiói Mansfield News azt állította, hogy “A fagyos ital a köznyelvben valami jót jelent, amihez jégkrémet adtak. Par excellence példa a fagyos kávé – az a forró, ízletes ital, amelyet jéggel hűvössé és fagylalttal fagyossá tesznek.”
1940-es-1950-es évek Szerkesztés
Az 1950-es évekre a turmixok népszerű helyei a Woolworth “5 & 10” ebédlői, éttermek, hamburgerezők és drogériák szódakútjai voltak. Ezekben a létesítményekben gyakran feltűnő helyen állt egy csillogó krómozott vagy rozsdamentes acélból készült turmixgép.
Ezekben a létesítményekben a Hamilton Beach vagy hasonló típusú italkeverőkben készítették a turmixokat, amelyek orsókkal és keverőkkel rendelkeztek, amelyek a “sima, pelyhes eredmény” érdekében levegőt hajtottak az italokba, és 12 és fél unciás, magas, gömbölyded tetejű poharakban szolgálták fel őket. A szódakút személyzetének saját szakzsargonja volt, például “Burn One All the Way” (csokoládés malátaital csokoládéfagylalttal), “Twist It, Choke It, and Make It Cackle” (csokoládés malátaital tojással), “Shake One in the Hay” (epres shake) és “White Cow” (vaníliás turmix). Az 1950-es években egy Ray Kroc nevű turmixgép-kereskedő megvásárolta az 1930-as évekbeli Multimixer turmixgép kizárólagos jogait Earl Prince feltalálótól, és ezután automata turmixgépeket használt a McDonald’s éttermek termelésének felgyorsítására.
A turmixok a világ más részein is népszerűvé váltak, többek között az Egyesült Királyságban és Ausztráliában. Ausztráliában a tejbárok népszerűvé váltak, és a milkshake-eket általában enyhén felhabosítva és gyakran az alumínium vagy rozsdamentes acél poharakban szolgálták fel, amelyekben készültek. A hagyományosabb ízek mellett Ausztráliában népszerűvé váltak a spearmint és lime ízesítésű turmixok is.
2000-jelenEdit
2006-ban az Egyesült Államok Mezőgazdasági Kutatószolgálata csökkentett cukortartalmú, alacsony zsírtartalmú turmixokat fejlesztett ki ebédprogramok számára. A turmixok feleannyi cukrot tartalmaznak, és csak 10%-kal kevesebb zsírt, mint a kereskedelmi gyorséttermi turmixok. Az iskoláknak egy turmixgépre vagy lágy fagylaltgépre van szükségük a turmixok felszolgálásához. A turmixok hozzáadott rostot és más tápanyagokat is tartalmaznak, és sokkal kevesebb laktózt, ami alkalmassá teszi a turmixokat néhány laktózérzékeny ember számára.
A tejes turmixok, maláták és float-ok eladása az USA-ban 2006-ban 11%-kal nőtt az NPD Group iparági kutatócég szerint. Christopher Muller, az orlandói Közép-Floridai Egyetem Multi-Unit Restaurant Management Központjának igazgatója szerint “a turmixok a nyárra, a fiatalságra – és a kényeztetésre – emlékeztetnek bennünket”, és “egy letűnt időt idéznek.” Muller kijelentette, hogy a turmixok “rendkívül jövedelmező” tételek az éttermek számára, mivel az italok sok levegőt tartalmaznak. A Technomic piackutató cég szerint 2006-ban a 3,38 dolláros átlagárú éttermi shake mintegy 75%-a nyereség volt. A Sonic Drive-In, egy 1950-es évekbeli éttermekből álló amerikai étteremlánc egyik vezetője a shake-eket “az egyik legnagyobb forgalmú, bevételt termelő területünknek” nevezi.
Egy 2016-os cikk szerint a séfek innovatív ötleteket próbálnak ki a turmixokkal, hogy a vásárlók érdeklődését fenntartsák az italok iránt. A cikk megjegyezte, hogy a kávéízű turmixok népszerűek, “mert mind az édes, mind a sós ételeket kiegészítik”. Egy másik trend a különböző tejfajták, például a mandulatej, a kókusztej vagy a kendertej használata.